kARTon csoport

A kARTon csoportot 2004 júniusában alakítottuk meg, az Iparművészeti Egyetem posztgraduális képzésén, textil és vizuális kommunikáció szakirányban végzett egyetemi csoportból. A 12 főből álló csapatunk nemcsak szakmai, hanem egyben baráti társaság is. Már az egyetemi évek alatt, a kapott feladatok megoldásakor kitűnt, hogy mindenki magas színvonalon, karakteres, egyéni megközelítéssel oldotta meg a gyakorlati, tervezői feladatokat, amiknek tanulságait szívesen osztottuk meg egymással. A szakmai felkészültség, a lelkes hozzáállás, a kreatív ötletekkel történő egymás segítése jellemzi ma is csapatunkat. Jelenleg mindenki a művészetoktatásban dolgozik (egyetemi oktató, intézményvezető, tankönyvszerkesztő, művésztanár). Erős belső késztetés van bennünk, hogy a tanítás-nevelés mellett sugallatainkat, ötleteinket, üzeneteinket alkotásokban manifesztáljuk. Munkáink, legyenek azok különböző műfajúak, különböző technikákkal készültek, magukon hordozzák a „textiles” gondolkodást: a tartalom és forma harmonikus egységét, a lényeg kiemelését, az anyagszerűséget. KORTALAN KERT-JELEK – Alkotó tábor „A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal”                                                                                                                                   (Hankiss Elemér) Augusztus 4-11-e között a Miskolc-Felsővárosi Református Egyházközség fallal körülvett belső kertjében, tehetséggondozást szolgáló műtermekben zajlott a kARTon csoport tagjainak részvételével. Minden alkotó a saját szűrőjén keresztül,  a „Kert” tematikából kiindulva,  világított rá az élet – létezés, az Isten kapcsolat kérdéseire. A tábor lehetőséget nyújtott a már ismert technikák alkalmazására (tűzzománc, szitanyomás, dúcnyomás, nemezelés), ezek mellett újak megismerésére, kísérletezésre (médium print, fényfestés, …). A  csoport közösen létrehozott, sokféle nézőpontot magába fogadó, mégis egységre törekvő alkotásegyüttesének „minikiállítása”  az égi kert metaforájában kifejeződő átjárás, kapcsolódás, párbeszéd lehetőségét is előrevetíti.