HAT-16-06-0001
Iskolánk 2016. május 25-27. között az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő kiírására való sikeres pályázat eredményeként vett részt a Határtalanul program keretében megvalósuló kárpátaljai kiránduláson, melynek célja a Magyarország határain túl élő magyarság történetének és jelenének megismerése volt.
A kirándulás első napján emlékhelyeket, műemlékeket kerestünk fel: meglátogattuk a XV. században épült csetfalvai református templomot, majd a tiszaújlaki ,,turulmadaras emlékművet”. Helyi idegenvezetőnk szívszorító történelmi előadásából tudtuk meg, hogy a műemléket 1906-ban, Rákóczi hamvainak Rodostóból való hazahozatalának évében állították föl Nagy-Magyarország vármegyéinek földjéből épített dombon. Utunk során ellátogattunk a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumba és Szabó Árpád igazgató úr szívélyes vendégszeretetét élvezve ismerhettük meg az iskola működésének szűkös feltételeit, azokkal a küzdelmes, áldozatos mindennapokkal együtt, melyben az intézményben folyó nevelő-oktató munka megvalósul, minden erőfeszítést megtéve nemzeti kultúránk ápolására, gyarapítására és továbbadására. Szép példája ennek a magyar gimnázium falán található emléktáblák sora, jelezve, hogy az intézmény az elmúlt évtizedek során sok kiválóságot nevelt fel, illetve, hogy a gimnáziumban számos jeles pedagógus oktatott.,,Tisztelet azoknak akik képesek voltak hitükben és hivatásukban megmaradni, és életútjukkal ma is előttünk járni.” Ezen szavak igazgató úr szájából hangzottak el, amikor a beszédébe beleszőtte a kárpátaljai magyarság jogi, gazdasági, oktatási, kulturális és nyelvi helyzetét a 20. században végbement politikai határváltozások következményeként és a független Ukrajna kikiáltása óta.
A második napon Kárpátalja egyik legismertebb történelmi nevezetességéhez, a Munkácsi várhoz gyalogoltunk föl, mely az idők során gyakran cserélt gazdát. Ékessége a millenium tiszteletére emelt emlékoszlop, s rajta a kiterjesztett szárnyú turulmadár, mely büszkén tekint Verecke felé. A Vereckei-hágó tetején álló emlékmű megtekintésekor idegenvezetőnk beszédéből a tisztelet és komolyság mellett a nemzeti öntudatot érezhettük ki, beszédmódja, mondanivalójának igényes, árnyalt, szép magyar nyelvi megformálása mintául szolgált mindannyiunk számára. Felkerestük a Szolyvai Emlékparkot, a sztálinizmus áldozatainak emlékhelyét. A kegyhelynél szótlanul álltunk: a múlt üzent a jelennek, még komolyabb, felelősségteljesebb odaadásra kötelezve, a hazához, a nemzethez, a közösségként való megmaradás megerősítésével. A helyi emberek elmondták, hogy a jelenlegi, különösen nehéz ukrajnai körülmények ellenére magyarságukat mindvégig megőrzik, rokoni kapcsolataik, kulturális-nyelvi kötődésük továbbra is erős szálakkal fűzik őket Magyarországhoz.
Az utolsó nap körbejártuk az egész várost, számos ismerettel gazdagodva Beregszász nevezetes épületeiről, – köztük az Illyés Gyula Nemzeti Színház értékőrző szerepéről – , tereiről és szobrairól. Idegenvezetőnk minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a történelem és kultúra megismertetésében hiteles legyen, ezért kárpátaljai magyar írók, költők tollából idézett, majd szívhez szóló, személyes gondolatokkal búcsúztatott minket, amikor elérkezett a hazautazás pillanata.
Ez a három napnyi tartalmas kirándulás örök emlék marad mindnyájunk számára; elkötelezett, felelős cselekvésre, összetartásra ösztönözve a minket körülvevő közösségek – család, iskola, egyházi közösség, haza, magyarságunk – iránt.
